Csepeli Evangélikus Egyházközség
 
1%

1%

 
Menü
Csepeli Evangélikus Egyházközség
Igehirdetések, írások
Egyebek
Hajnali gondolatok
 

Hajnali gondolatok

Pál apostolnak a rómabeliekhez írott levelében olvassuk a következő mondatot: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” Róma 10,13

Pál apostolnak a rómabeliekhez írott levelében olvassuk a következő mondatot: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” Róma 10,13. A Károli fordítás az „üdvözülni” szót fordítja így: megtartatik. Szeretem ezt a szót. Nem csak élek, nem csak fáradok, nemcsak küszködöm, nem csak dolgozom – tartatom. Azaz Isten megtart ebben a földi életemben – de az örökkévalóság számára. Reggel, mikor fölébredek, kiülök az ágy szélére és imádkozom. Ettől még nem fog minden simán menni aznap, de segítségül hívtam az Úr nevét és ez mindent megváltoztat. Jézus neve a problémás helyzetekben is javamra lesz. Ez a név ugyanis hatalom. Le tudja győzni a félelmet, haragot, fájdalmat és meg tudja sokszorozni az örömöt. A Bibliában olvasom, hogy Jézus nevére még a démonok is meghátrálnak. A sajátjaim is. Gyengeségeim erőre változnak, hibáim bocsánatra találnak, kísértéseim a rosszra csillapulnak. Úgy találtam, hogy az ember - Jézus nélkül - átkozott. Jó vagy rossz sorsban egyaránt. Az ember - Jézussal azonban- áldott. Jó vagy rossz sorsban egyaránt. Áldott szegénységben vagy betegségben, szegényen vagy gazdagon, életben vagy halálban. Mondják, hogy gondolkodjunk pozitívan. Nem a gondolkodás tesz pozitívvá, hanem Jézus. Ezért segítségül hívom őt. Ma is. Mint minden nap. Tudom, hogy nem azért segít, mert méltó vagyok rá, vagy mert vallásos vagyok. Éppen azért segít, mert méltatlan vagyok és a vallásosságom csak képmutatás lenne nélküle. Rászorulok. Ő tudja. Én pedig tudom, hogy nem hiába hívom.

 

Senki sem tud olyan magától értetődő természetességgel káromkodni Isten nevével, mint a mi magyar népünk. Talán adódik ez abból a keserű tapasztalatból, ami a történelmünkből fakad. Tatár, török pusztítás, elvetélt szabadságharcok, vesztes háborúk, kiszolgáltatottság a nagyhatalmaknak… Mintha az évszázadok alatt beleivódott volna a gondolkodásba, hogy az Isten is ellenünk van. Ezért, ha valakinek baja van, akkor Istent hibáztatja. Ha ráüt az ujjára a kalapáccsal, ha felborítja a bögrét az asztalon, ha nem jön időben a busz, ha rossz döntést hoz a kormány, vagy ha rossz döntést hozott ő maga és a következményeit viselnie kell. Vannak, akik szeretteik betegsége vagy halála miatt vélik jogosnak Isten elleni haragjukat. Valóban ellenünk van az Isten? A válasz Jézus. Máté evangéliumának karácsonyhoz kapcsolódó történetében olvassuk, hogy Jézus egyik neve: Immánuel – ami azt jelenti: Velünk az Isten! Jézusnak ezt a nevét – az említett igehely miatt – karácsonykor szoktuk emlegetni, de nem csak akkor igaz. Lehet olyan meggyőződésünk is, hogy velünk az Isten, nem ellenünk. Igaz, ez a meggyőződés nem a tapasztaláson alapul. Jézus Krisztus adja annak, aki hinni kezd őbenne, őt befogadja, az ő isteni lelke által új természetet, új látást kap. A kereszten bizonyította irántunk való változhatatlan szeretetét. Aki hinni kezd ebben a szeretetben, annak a gondolkodása 180 fokot fordul. Egyszer csak megvilágosodik számára, hogy Isten nem ellene van, hanem vele. Immánuel – velünk az Isten. Jézus azért kapta ezt a nevet, mert alászállt, emberré lett. Erre emlékeztünk nem rég: Karácsonykor.

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. Róma 12,21. A bibliaolvasó vezérfonal 2011-es igéje. Jó program egy évre, de egyetlen napra is nagy feladat. Tudjuk, hogy egy mosoly, egy kis humor a hétköznapokban éles helyzeteket is megoldhat. Nagy feszültséget is lecsillapíthat. De sok ilyen pillanatra volna szükségünk egy év során! Amikor tudnánk jót nevetni a saját komolykodásunkon, elszántságunkon, vagy jogosnak vélt haragunkon. Amikor nem sértődnénk vérig a másik apró ügyetlenségén… Ha néhány türelmes és kedves szóval védenénk az emberek között porcelán-törékeny békét utcán, villamoson, munkahelyen, családban, iskolában. A nagyszülők mindig elfogultak az unokáikkal szemben. Mindent elnéznek nekik, mindent javukra magyaráznak. Van ebben valami szép, valami krisztusi. Jézus Krisztus is valami szent elfogultsággal viseltetett irányunkban, amikor a földön járt. Így mondhatnánk: Valahogy ki tudta hozni a jót az emberekből. Addig ügyeskedett, dícsért, szeretett, szavazott bizalmat érdemteleneknek, amíg a csaló minden pénzét önként a szegényeknek adta, a prostituált városa evangelizátora lett, a bigott vallásoskodó pedig elszégyellte magát irgalmatlansága miatt. Persze Neki se mindig sikerült. Volt Júdás, meg mások, hozzá hasonlók, akik túl komolyan vették önmagukat. Igazából velünk sem mindig sikerül az Úrnak. De ő nem adja fel. Minden nap újra kezdi, hogy kihozzon belőlünk valami jót. Most már odaföntről biztat ezzel az igével: Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.

Társoldalak
Don’t worry! Ne morgolódj!
EXPRESSZ TEOLÓGIA KICSIKNEK
Útmutató
Ima
Csend
Isten igéje
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!
Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük...
Mert előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)
Imádság
Sing unto him, sing praises unto him, speak ye of all his marvellous works.
IFJ. VIZI ISTVÁN: TÉGY MINDENT ISTEN KEZÉBE
Áldottak, akik koldusai a Szellemnek, mert a mennyek királyi uralmában részesülnek. Mt 5,3.
Cseri Kálmán: A Magvető példázata
Adventi Töprengés
Igehirdetés
Igemagyarázat
Vers az anyákról
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster