90 éve szentelték fel a Csepeli Evangélikus templomot
Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmúltakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában! Agg 2,15.
90 éve szentelték fel a Csepeli Evangélikus templomot
Nem rég valakitől levelet kaptam, melyben gratulált az elmúlt 90 év munkájához, melyet a csepeli evangélikusok végeztek. Furcsán csengett számomra ez a mondat. Ha ugyanis tettünk valamit, az keresztyén kötelességünk volt. Ha volt jelentősége, akkor az csak Krisztus munkája volt bennünk, hiszen ő maga mondta: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ezért óvnék minden gratulációtól, ami az elmúlt évtizedeket illeti. Amikor egy templom felépül, egy közösségnek épül. Ugyanakkor mintegy önálló életre is kel. Létével kifelé mutat a világból; Isten és az örökkévalóság felé. Padjai az évtizedek során megtelnek és kiürülnek, majd újra megtelnek a következő nemzedékkel. Amíg van itt istentisztelet, addig maga Isten teremt lehetőséget a Csepelen élők számára, függetlenül attól, hogy vallásos vagy vallástalan háttérből jönnek. A templomnak a mindenkori gyülekezettől függetlenül is van jelentősége. Manapság sok helyen kiürül a templom. Nyugat-Európában sorra adják el és bontják le a templomokat. A miénknél jóval öregebbeket is. Hazánkban is vannak vidékek, ahol vasárnaponként csak néhány lélek lézeng a kongó, nagy templomokban. Megkérdőjeleződik a templom fönntartásának szükségessége. 16 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem az itteni szolgálatot itt is kérdésessé vált, hogy a 10-15 lélek számára, aki a vasárnapi alkalmakat látogatta, van-e értelme templomot fönntartani. Néhány év elteltével többen lettünk. Kb. Háromszor annyian. Most megint fogyogatunk. Az elmúlt években jó néhány idős testvérünk a Krisztusban átköltözött az örök hazába és most már ott dicséri Istent. Mások – testi gyengeségük miatt – ide már eljönni nem tudnak, s lassan amoda készülődnek. Néhány család, amely hozzánk járt elköltözött a kerületből. Ha csak a hittanra járó gyerekek családja jönne el vasárnaponként – nem férnénk el. Isten most újakat hív, hogy töltsék meg a padokat. Talán még csak a hívás hangzott el, a válasz még várat magára. De a templom áll. Immár 90 éve. Ez a templom – amíg áll – egy lehetőség az Istennel való találkozásra kicsit sajátos, evangélikus módon. Aki szeretne, akit Isten kíváncsivá tesz, gyermek, fiatal, idős élni fog ezzel a lehetőséggel. Isten a jövőben is maga gondoskodik arról, hogy a templom ne váljon fölöslegessé.
Csepel, 2018. okt. 7.
|